szivhang

szabadon nezem a folyot, ahogy feltolti a sar. messze bujnak elolem, a gondok es a gyasz. lehalkitom magamban a csondet, hogy vegre lassak. a jelenre osszpontositok, nem a latohatarra. szaguldunk, almodunk, a vegen ugyis meghalunk. szaguldjunk tuzben almodjunk, a vegen ugyis mindketten meghalunk. szivhang robban, mindent elvisz az utbol, vegsot dobban, de nem a legutolsot. ha szaz a szo, csak egy a veg, azt is felbe vagom. ha eldobod az eletem, en biztos megtalalom. tuladagolom a csendet, mert sehogyse latok mar, de ha lehunyom a szemem a gondok, ujra meg ujra masznak ram. szaguldunk, almodunk, a vegen ugyis mindketten meghalunk. nincs hang es nincsen feny, nincs szuro szo. nincs ember, nincs lelek, nincs alkoto. nem lattam meg semmit, es nem lesz tobb uj. a szivhang csak gyengul, ha elzar a mult.