ejfeli lany

a szinpad vaksotet, olyan csendes, olyan arva most a nezoter, egy koncert ami elmult, ami veget ert, csak a szivekben el, torott dobvero, cigarettafustben uszo, kopott oltozo, egy maganyos gitar, nehany papirpohar, elment mindenki mar, a csendet hallgatom, fejem zug, benne egnek elmult dallamok, melyen legbelul, meg varok, de biztos nem jon ma mar, ejfeli lany, sok sok eve annak, hogy varok ra, kerestem ot, ures csendben, hazug szavak mogott, ejfeli lany, tudom, hogy egyszer eljon es ram talal, perzselo lang, a remeny mindig eg tovabb, csak o erti meg, orult almaim, sosem nyugvo szivemet, lazban ego lelkemet, az eletemet, varom amig lehet