hajnali jarat

a varos tetejen ulve nezem, hogyan langol a vilag, hogy a napnak a sugara, a szmogfelhokbe bele-bele furja magat. nezem az utcakat, a tereket, a falakat, hallottam mar ezeket a zajokat. ugy szeretem a reggeli szagokat, megis a foldben bomlanak el!, a jelenem csakis en vagyok, es egyre rovidebbek a nappalok, gyengul a kep, akadozik a vetel, de valtozni akarok. zuhanok lefele, es erzem a csontjaim lettek a fek. keresem a jegyemet, nehogy holnap is ugyanezt dobja majd a gep. kerem vigyazzanak, az ajtok zarodnak!, ma latszik a feny, de ez meg csak a hajnali jarat. razza a varos az elso buszt, ahogy ativel a dunan, amin a bejovo egestermek, fojtja az atutazok nyakat. nezem az ellenseges szemeket, ezeket a baratsagtalan fejeket. en mar tudok rolatok eleget, es ti is a foldben bomlotok el!, a jelenem csakis en vagyok, es egyre rovidebbek a nappalok, gyengul a kep, akadozik a vetel, de valtozni akarok. zuhanok lefele, es erzem a csontjaim lettek a fek. keresem a jegyemet, nehogy holnap is ugyanezt dobja majd a gep. kerem vigyazzanak, az ajtok zarodnak!, ma latszik a feny, de ez meg csak a hajnali jarat. zuhanok lefele, es erzem a csontjaim lettek a fek. keresem a jegyemet, nehogy holnap is ugyanezt dobja majd a gep. kerem vigyazzanak, az ajtok zarodnak!, ma latszik a feny, de ez meg csak a hajnali jarat.