ne letezz el

az ido szall, indulnom kell, nehogy a valosagom, elszalljon a szembeszellel. a tuz meg eg, hajnalig, langol bennem, amig egy masik elet ozonvizzel fojtja melybe. nekem egy az igazsag, a fellegekben var, ha naprol napra elek, soha el nem jon talan. mar tudom, hazugsag, ami nekik valosag, hogy az elet vegen meg egy masik alom var. nem lathatom es nem is hallom, nem varok megvaltast attol, amit nem sajnalok. minden szo kin, magamra tuvel vestem, igy biztos itt marad az eletben. nekem egy az igazsag, a fellegekben var, ha naprol napra elek, soha el nem jon talan. mar tudom, hazugsag, ami nekik valosag, hogy az elet vegen meg egy masik alom var. ne letezz el, hisz latod mar, a foldrol nincsen ut a mennyorszaghoz. varj, meg elned kell, ne tevedj el!, a hangod itt marad, ha eleg messze ert.