sorsforgato

ma atlepem a voros oceant, es poharam meritem bele. uj barkat ringat a szentelt vizeses, hatszelben a szakadek fele. sotet a sziv, mint a csend, mint a jol ismert fenyt hozo szent, mint a haraggal vemhes irigyseg, mint a jovobe vetett remenykep. varom, hogy szettarja az eg a labait, vagyom ra, hogy megtepazzam masok szarnyait, vagyam mind elvenni, meg tobbet mi kaphato, elszedit, megbenit ez a sotet sorsforgato. a vegen kezdi a konyvet a zsebbol josolo, szavait issza az ittas rongy vilag. uj pap kantal, ilyet mar lattal, a szentseg itt megszamolhato. izzadok, ha almodom, a valosag szoritja tarkom, ha almodom, a valosagtol izzadok. megizzadok, ha almodom, a valosag szoritja tarkom, ha almodom, a valosagtol izzadok