minden lanc

ezzel most ketfele osztodunk, nyuglodve tavolodunk. a suket aszfalton szaguld a busz, a frigid falakon tulra. most elolvad minden lanc, kifacsarva er ossze vallunk. kek tuz korul tancolvan, szerteszet gozol minden almunk. en konnyeden veszni hagylak, ha menned kell, mert tudod itt nincs nekunk nyar, csupan a szaraz tel. szintelen verjuk szet a megromlott babukat, nyujtozom ameddig a csontjaim szakadnak, belulrol akaszt fel minden uj pillanat, sotet van, fekezzunk, nem ismerem ezt a helyet mar. te csak varj tovabb, ez nem vegallomas.