engedd el

mondd, mi az amit latsz?, elkezdodik az eloadas. nyikorog a padlo, bomlik a rend, tancol a dopamin az idegekben. nincs tobb kontroll, szabadon az agy, a kepzelgesed te magad vagy. ma a kaosz dominal, nem lesz rend, porzik a vered a testedben.es csend! a szinpad koromsotet, mindenki keresi az osztonet. tul nagy a panik, helo agonia!, fokozodik a klausztrofobia. nincs menedek, nincs hova bujnod, nincs aki nyujtsa a tamaszt, csak magadba bizhatsz ember, jobb ha ido elott feltamadsz!, engedd el, engedd el, a mindig rohado varost!, engedd el, engedd el, lejart szavatossagu vilagod!, mondd, mit vartal?, mikor idejottel nem hatraltal!, ez a hely nyomaszto, de kebelezd be, kritikus dozis az ereidben. le kell rombolnod onmagad, hogy megtalald vegre hogy ki vagy, es ha lesz egy sebed ami felszakad, majd senki se lesz aki megsirat. bang! egyszer csak valaki durvan szajba ver. bang! bang! szedultenn hullasz a helyseg kozepebe. nincs menedek, nincs hova bujnod, nincs aki nyujtsa a tamaszt, csak magadba bizhatsz ember, jobb ha ido elott feltamadsz!, engedd el, engedd el, a mindig rohado varost!, engedd el, engedd el, lejart szavatossagu vilagod!, nem igaz a valosag, nincs tobb kontroll, szabadon az agy, a kepzelgesed te magad vagy. becsukott szemmel mindent latsz. ma a kaosz dominal, nem lesz rend, porzik a vered a testedben.